2009-11-27

Szegény liberalizmus

A liberalizmus alapvető baja a mérhetetlen hite a konszenusban. Megfeledkezik a hatalomról; azaz, akinek hatalma van akaratát ráerőltetheti a másikra. A hatalom pedig láthatatlan, mert sokféle.

De ezt a liberális hivők is tudják. Alapvetően kulturális fogalomharcként értelmezem a rendszerváltás óta eltelt időszakot. A liberálisok harcot hirdettek a magyar ugar ellen. Szembekerülnek alapvető értékükkel, a konszenzussal. Hiszen ahol harc van, ott a másik felet nem kell meghallgatni, hanem ki kell írtani. Nem kell meghalgatni Pista bácsit mit gondol, a régi rendszerben nőt fel, értékeibe akkor nőtt bele, változtatni nem lehet rajta, ugyanis az egymást kizáró értékek esetén nem lehet konszenzus. Csak közelítni, finomítani lehet, kibékíteni nem. A legvégső harc, az értékharc, amiben nem lehet kíméletesnek lenni. A magyar ugar utolsó szöcskéit is el kell taposni, akkor lehet csak jó világ. Permanens forradalom ez, ahogy a kommunisták gondolták.


Szegény liberálisok, csődöt mondanak érveikkel, ezzel hozd nehéz helyzetbe őket tehát. Ha azzal akar érvelni, hogy a parlament intézményét erre találták ki, világosítsd fel - amúgy is hisz a felvilágosodásban -, hogy a végrehajtó hatalom átvette az irányítást, kontroll sem lehet, mert nem a nép választott képviselői ülnek a parlamentben, hanem pártok. A képviselő nem a népet képviseli, hanem a pártot, a végrehajtó hatalom pártját. Illetve tedd hozzá, hogy a hatalom nem a plenáris üléseken nyilvánul meg, hanem a folyosón, a miniszteri hivatalok folyosóján. És azt is tedd hozzá, hogy nincs társadalom, mert nincs szövete, ahol konszenzus alakulna ki.

Ha nem konszenzus van, akkor konfliktus, ahol az erősebb győz.

Az, akinek hatalma van.

No comments:

Post a Comment