2009-11-29

Nincs mi

Én adok, hogy te adj.
Te kérsz, hogy kapj.

Ha jól értem

Ha jól értem régen a gondolkodás elsődleges szempontja az volt, hogy meghatározzák mi a boldog élet. Hogyan élhetek boldog életet. És elsődlegesen szellemi, spirituális gondolkodás volt.

Aztán történt valami. Azt gondolták, hogy a kemény, objektív mutatószámok javulása okoz boldog életet. Ha több a vasút, ha több az ennivaló, ha több a több. És könnyebben elérhető. Ezt nevezném jó életnek. Jó az élet, de nem boldog.

Az átmeneti állapot után ott tartunk, hogy nem is akarunk a boldog életről gondolkodni. Nem az, hogy nem fontos, nem akarunk, mert azt gondoljuk, nincs is olyan. Vagy, ha van is, mondjuk le a jó életről?

2009-11-27

Szegény liberalizmus

A liberalizmus alapvető baja a mérhetetlen hite a konszenusban. Megfeledkezik a hatalomról; azaz, akinek hatalma van akaratát ráerőltetheti a másikra. A hatalom pedig láthatatlan, mert sokféle.

De ezt a liberális hivők is tudják. Alapvetően kulturális fogalomharcként értelmezem a rendszerváltás óta eltelt időszakot. A liberálisok harcot hirdettek a magyar ugar ellen. Szembekerülnek alapvető értékükkel, a konszenzussal. Hiszen ahol harc van, ott a másik felet nem kell meghallgatni, hanem ki kell írtani. Nem kell meghalgatni Pista bácsit mit gondol, a régi rendszerben nőt fel, értékeibe akkor nőtt bele, változtatni nem lehet rajta, ugyanis az egymást kizáró értékek esetén nem lehet konszenzus. Csak közelítni, finomítani lehet, kibékíteni nem. A legvégső harc, az értékharc, amiben nem lehet kíméletesnek lenni. A magyar ugar utolsó szöcskéit is el kell taposni, akkor lehet csak jó világ. Permanens forradalom ez, ahogy a kommunisták gondolták.


Szegény liberálisok, csődöt mondanak érveikkel, ezzel hozd nehéz helyzetbe őket tehát. Ha azzal akar érvelni, hogy a parlament intézményét erre találták ki, világosítsd fel - amúgy is hisz a felvilágosodásban -, hogy a végrehajtó hatalom átvette az irányítást, kontroll sem lehet, mert nem a nép választott képviselői ülnek a parlamentben, hanem pártok. A képviselő nem a népet képviseli, hanem a pártot, a végrehajtó hatalom pártját. Illetve tedd hozzá, hogy a hatalom nem a plenáris üléseken nyilvánul meg, hanem a folyosón, a miniszteri hivatalok folyosóján. És azt is tedd hozzá, hogy nincs társadalom, mert nincs szövete, ahol konszenzus alakulna ki.

Ha nem konszenzus van, akkor konfliktus, ahol az erősebb győz.

Az, akinek hatalma van.

Vallás szelíden térdrekényszeíti az izmust

Nos, ha ez egy szimbolikus harc a fogalmakért, akkor a legkülönböző izmusok a legveszélyesebbek, mert azok konkrétan az objektív világot akarják átalakítani.

A vallás ezzel szemben más. Eszembe jut Jézus és Barabás. Jézus a csendes lázadó, Barabás a forrongó hivő. Jézus átalakította a világot hitelveivel, csendes és békés tanításával. Barabás felfordulást csinált.

Mindketten a keresztfán végezték.

Mózes-Mózes

„Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (Móz. I. Ter. 1,28)

Mózes, sajnos ez már nem mehet így tovább.

2009-11-24

Mi lenne, ha eltünne a zacskós tej?

Ez a kérdés alapjaiban érinti hétköznapjainkat.

Milyen negatív hatásai lennének a zacskós tej eltünésének?

- többé nem bonthatnánk ki tejet foggal
- kevesebb letörés lenne
- kevesebb fogász járna jól
- csomó mellékes iparág tünne el, mert
- nem gyártatának többé műanyag tejtartót
- műanyag zacskót, amibe apukám mindig beleteszi a tejet, mert lehet hogy folyik
- nem folyna ki a tej többé a bevásárlószatyorban
- eltünne a félelem érzés, hogy kifolyhat a tej a bevásárlószatyorban
- ha kinyitom foggal a zacskót, néha kicsöpög a földre, meg máshova a lendülettől
- kevesebb mosogatószivacs és zsíroldó fogyna a kilögybölt tej feltakarítására
- többé a technokraták elvesztenék egyik érvüket, hogy Magyarország mekkora ugar, mert sehol a világban nincs zacskós tej
- a kínai nemzetgazdaság rosszabul járna, ha ezeket a műanyag árúcikkeket nem gyárhatnák és importálhatnánk
- a kínai évi átlagos 12-14%-os GDP növekedése valószínűleg 0,000000000001%-kel csökkene
- a hazai évi GDP 10%-kal nőne, ha a műanyag árúcikkeket mi fröccsönthetnénk
-mennyi munkahely szünne meg műanyag nélkül
- és most válság van
- ugyanez igaz a kemikáliákra is, csak azokat Néemtország gyártja

A zacskós tejet meg kell őriznünk, mert még szemetet is termel.

2009-11-22

Molnár Attila Károly: Mongol

"Az elmúlt évtizedekben a "jó élet"-ügyben vitát kezdeni, folytatni képtelenség lett volna,a vita legfeljebb abban a kérdésben zajlik, ki gyakorolja a főhatalmat. A jó élet fogalma értelmetlenné vált, hiszen bármi jó, amit az egyén választ. Lehetséges-e mindenkit kielégítő viszonyokat alkotni? A korábbi évtizedekre jellemző "vagy-vagy" helyett lehetséges "és" és "mind...mind...", döntést nem igénylő viszonyokat kialakítani, mindenki igényét kielégíteni? Ez utóbbi - mindenki kielégítése - csak akkor lehetséges, ha az emberek igényei nagyjából homogének. Ezért meg kell mondani nekik, mit akarjanak.
A magyarországi politikai gyakorlat a végrahajtó hatalom köré szerveződött. Teljesen mindegy, hogyan élünk együtt, csak az a lényeg, ki gyakorolja a hatalmat. Míg a "hogyan éljünk?", "mi a jó élet?" kérdése bizonyos törvények, intézmények alkotását, fenntartását igényelné, a kán esetében ez fel sem merül. Így, ha valami zajlik, akkor senkit nem a jó törvények és a jó élet érdekel, hanem egy kérdés maradt: ki legyen a kán?"

2009-11-21

When she gave me back the power to believe

King Crimson: The power to believe

She carries me through days of apathy
She washes over me
She saved my life in a manner of speaking
When she gave me back the power to believe

A posztmodern vége

Ültem a kert előtt, a körfolyosó csendjében és a következő gondolatok születtek bennem.

Túl kell lépnünk a posztmodernitáson, mert nem ad pozitív válaszokat az alapvető kérdéseinkre. Lányi, aki a poszmodernben nőtt fel, tipikus példája ennek. Nagy tudású, műveltsége általános és széleskörű, de nem mondja meg mit tehetünk. Kritikai mindennel szemben és elutasító. Lételeme a tagadás és a kritika, posztmodern értelmiségi.

Azt mondják, hogy az európai civilizáció válságban van és végnapjait éli. Elfogadom, hiszen annyi kihívással küszködik a vén Európa és az ifjú Észak-Amerika. Sok olyan alapvetés, ami civilizációnk alapja lett, mára használhatatlanná vált, mivel nem fenntartható vagy bebizonyosodott nem megvalósítható. A posztmodernitás felfedezte a romlást, ezzel történelmi szerepe befejeződött. A '60-as,'70-es és '80-as évek korszaka ez külföldön. Hazánkban szükségszerűen később terjedt el számtalan körülményből adódóan, de annál gyorsabban és intenzívebben.

Ha Európa meg akar újulni változtatnia kell és építenie. Teljesen alulról. A régi palotát megvizsgálták, rájöttek, hogy át kell építeni, mert össze fog dölni. Előbb-utóbb, de nem akarnak kijönni a melegből a tervezők, az építészek és tegyük hozzá az építők sem.

Pedig ez egy történelmi lehetőség és kényszerűség, amellyel előbb-utóbb szembe kell néznünk. Elegem van a negativitásból, mondjuk valami alkotót és méretessük meg. És ebben Magyarországnak is adatik lehetőség. A perifériák tündöklése átmeneti, de a lehetőség adott, hogy felfigyelve a problémákra, a kiútat tartalmazzó válaszokat is megfogalmazza. Ha előbb haladjuk meg az uralkodó szellemi áramlatot, akkor a alehetőség adott. Ha előbb fogalmazunk meg valamit, mint mások, akkor előnyünket kamatoztathatjuk.

Nevezzük e kort remodernnek.