Ha jól értem régen a gondolkodás elsődleges szempontja az volt, hogy meghatározzák mi a boldog élet. Hogyan élhetek boldog életet. És elsődlegesen szellemi, spirituális gondolkodás volt.
Aztán történt valami. Azt gondolták, hogy a kemény, objektív mutatószámok javulása okoz boldog életet. Ha több a vasút, ha több az ennivaló, ha több a több. És könnyebben elérhető. Ezt nevezném jó életnek. Jó az élet, de nem boldog.
Az átmeneti állapot után ott tartunk, hogy nem is akarunk a boldog életről gondolkodni. Nem az, hogy nem fontos, nem akarunk, mert azt gondoljuk, nincs is olyan. Vagy, ha van is, mondjuk le a jó életről?
Aztán történt valami. Azt gondolták, hogy a kemény, objektív mutatószámok javulása okoz boldog életet. Ha több a vasút, ha több az ennivaló, ha több a több. És könnyebben elérhető. Ezt nevezném jó életnek. Jó az élet, de nem boldog.
Az átmeneti állapot után ott tartunk, hogy nem is akarunk a boldog életről gondolkodni. Nem az, hogy nem fontos, nem akarunk, mert azt gondoljuk, nincs is olyan. Vagy, ha van is, mondjuk le a jó életről?
No comments:
Post a Comment