Ültem a kert előtt, a körfolyosó csendjében és a következő gondolatok születtek bennem.
Túl kell lépnünk a posztmodernitáson, mert nem ad pozitív válaszokat az alapvető kérdéseinkre. Lányi, aki a poszmodernben nőtt fel, tipikus példája ennek. Nagy tudású, műveltsége általános és széleskörű, de nem mondja meg mit tehetünk. Kritikai mindennel szemben és elutasító. Lételeme a tagadás és a kritika, posztmodern értelmiségi.
Azt mondják, hogy az európai civilizáció válságban van és végnapjait éli. Elfogadom, hiszen annyi kihívással küszködik a vén Európa és az ifjú Észak-Amerika. Sok olyan alapvetés, ami civilizációnk alapja lett, mára használhatatlanná vált, mivel nem fenntartható vagy bebizonyosodott nem megvalósítható. A posztmodernitás felfedezte a romlást, ezzel történelmi szerepe befejeződött. A '60-as,'70-es és '80-as évek korszaka ez külföldön. Hazánkban szükségszerűen később terjedt el számtalan körülményből adódóan, de annál gyorsabban és intenzívebben.
Ha Európa meg akar újulni változtatnia kell és építenie. Teljesen alulról. A régi palotát megvizsgálták, rájöttek, hogy át kell építeni, mert össze fog dölni. Előbb-utóbb, de nem akarnak kijönni a melegből a tervezők, az építészek és tegyük hozzá az építők sem.
Pedig ez egy történelmi lehetőség és kényszerűség, amellyel előbb-utóbb szembe kell néznünk. Elegem van a negativitásból, mondjuk valami alkotót és méretessük meg. És ebben Magyarországnak is adatik lehetőség. A perifériák tündöklése átmeneti, de a lehetőség adott, hogy felfigyelve a problémákra, a kiútat tartalmazzó válaszokat is megfogalmazza. Ha előbb haladjuk meg az uralkodó szellemi áramlatot, akkor a alehetőség adott. Ha előbb fogalmazunk meg valamit, mint mások, akkor előnyünket kamatoztathatjuk.
Nevezzük e kort remodernnek.
No comments:
Post a Comment